KHALIL DZSIBRÁN:
A PRÓFÉTA (részlet)
„…a Gyermekekről…
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahova ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők,
de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem
reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket
minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
…a Tanításról…
A tanító, aki követői között a templom árnyékában jár,
nem bölcsességéből ad át nékik, hanem hitéből és szeretetéből.
Ha valóban bölcs, nem azt kívánja, hogy belépjetek az ő bölcsességének
házában,
hanem inkább saját elmétek küszöbére vezet benneteket.
…a Barátságról…
A te barátod válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
…
a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény
szavak nélkül születik, közös és kimondhatatlan örömmel.
…
Keresd fel őt az élet óráján…
Mert segíthet ő a szükségben…
És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása.
Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát,
és felfrissül.”
(Révbíró Tamás fordítása)
---------------------------------------------------------
Lackfi János: Ének a premontrei rendről
Ad notam: Ó dicsőséges, ó ékességes
Szent Norbert Atyánk
A díszes ruhát
Juhbőrre cserélte,
Fényes palotát
Premontré rendjére.
Kilencszáz éve
Víg éltet élve
Gazdag papnak állott.
Villámlás érte,
Az Úrhoz kiáltott.
Pénzét szétosztván
Szegény lett aztán,
Vándorprédikátor,
Mint egy oroszlán,
Hitében oly bátor.
Fehér ruhában
Járt a világban,
Szolgája a népnek,
Felmagasztalván
Oltáriszentséget.
Eljutott rendje
Magyar földekre,
Ő királyunk vére:
Dicső Szent László
Unokatestvére.
Messzi országba
Nem vitte lába,
De hite kiáradt,
A nagyvilágban
Nyíltak a rendházak.
Magyarországon
Tarthatunk számon
Szinte jó tucatnyit,
Mára csak néhány
Városban maradt itt.
Szegeden, Brassón
Nincs már monostor,
Mórichidán sincsen,
Nincs nyíló ajtó,
Sem kéz a kilincsen.
Somlóvásárhely
Ma már kihűlt hely
Premontré népének,
Zágráb környékén
Testvérek nem élnek.
Török vagy tűzvész,
Zúgó földrengés
Elbánt a kövekkel,
Mégis Istenhez
Sóhajt fel az ember.
Zsámbékon élnek
Atyák, nővérek,
Vesperát dalolván.
Férfitestvérek
Gödöllőn és Csornán.
Árad a tömjén
Keszthelyen, Türjén,
Szombathely városban,
Nagyvárad földjén
Csendül a zsolozsma.
Kilencszáz éve
Istennel élve
És az emberek közt
Békét hirdetnek,
Áldják a Teremtőt.
Háromság-Isten
Minket segítsen
Virágozzunk itten,
Kilencszáz évig
Tartson még a hitben!
forrás: https://iskola.premontrei.hu/informaciok/hirek/enek-a-premontrei-rendrol